Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Késmárki emléktáblák

 Az első világháborúban elesett evangélikus késmárkiak emlékműve

Az új evangélikus templom története:

A 19. század második felében a késmárki evangélikus hívők úgy döntöttek, hogy új templom építésébe kezdenek, elképzelésük egy látványos, tiszteletet parancsoló templom volt. A régi fatemplom ugyanis már rozzant állapotban volt, sőt statikai szempontból szinte veszélyessé vált. A helyi gyülekezet küldöttsége 1870-ben felkereste Theofil Hansen dán származású építészt, aki abban az időben a Bécsi Tudományos és Művészeti Akadémia professzora és udvari főépítész volt. Saját kész tervét ajándékozta a késmárki gyülekezetnek – állítólag eredetileg Keletre készítette (1898-ban Jeruzsálemben valóban épített egy hasonló lutheránus, a Megváltónak szentelt templomot). Hansen terve rendkívüliségével felkeltette a figyelmet – nem egy egységes építészeti stílusra épült, de az úgynevezett eklektikus stíluson belül bizánci, román, reneszánsz, mór, sőt különféle orientális stílusjegyeket is hordozott. Állítólag Teofil Hansen ajándékának feltétele is volt, éspedig az, hogy a templomot fel kell építeni, amit a közismerten „fukar szepesiek” örömmel vettek… Ezen kívül meg voltak győződve, hogy hasonló épület Európában nincs. Nem sejtették, hogy csaknem ilyen kinézetű (de torony és kupola nélküli) templom már 1849-től áll Bécs egyik elővárosában Gumpendorfban. Ludvik Förster építész professzor tervezte, veje azaz Teofil Hansen segédletével.

Az építkezés ünnepélyes bejelentése, megkezdése 1872-ben volt, az alapkövet pedig a következő évben tették le. A telket az evangélikus gyülekezetnek Késmárk városa ajándékozta. Az építési munkálatok gyors ütemben haladtak, és az épület már 1880-ban tető alatt állt. Majd pénzhiány miatt, hihetetlen hosszú időre, teljes tizenegy évre, leállt. Az építkezés folytatására anyagi fedezetet egész Közép-Európában kerestek. A helyi lelkész, az építkezés lelke, Linberger István a fatemplomról könyvet írt, bevételét az építkezésre fordították. A hívek előre megvették a legjobb helyeket… Végül az építkezés befejeződött és a templomot 1894. december 2-án felszentelték. Az építési munkákat Lazary Viktor késmárki építőmester vezette. A templom ismeretlen okból a tervvel szemben kb. 10 méterrel és egy ablakkal hosszabb lett, s így a hossza 80 méter, szélessége 20 méter. A kupola 33 méter, a torony pedig 42,5 méter magas.

Baráthová, Nora: Kežmarok.


Az emlékmű:

A templomban található Thököly Imre szarkofágja, és az Izmirből származó, eredeti sírkő. A mauzóleummal szemben, a mauzóleum bejáratának hasonlóságára fából készült fali emlékmű található, az I. világháborúban elesett evangélikus késmárkiaknak állít emléket. A központban álló festmény 1925-ben készült, Kőszeghy-Winkler Elemér által. A festmény két oldalán lévő táblákon 44 név olvasható:

Adalbert Alexander
Bartolomeus Baradlai
Desider Belóczy
Eugen Binder
Johann Borsik
Johann Brisz
Franz Fabrinski
Michael Faix
Johann Fiedler
Árpád Forberger
Alexander Gally
Aladár Genersich
Alexander Guhr
Adalbert Kazsimir
Stefan Kéler
Adalbert Kiofszky
Karl Klein
Andreas Koromzay
Johann Lauf
Zoltán Lechner
Eduard Lersch
Ervin Lingsch
Johann Lukács
Johann Nowák
Julius Patonay
Ladislaus Polya
Andreas Reiner
Jakob Renner
Árpád Róth
Ernst Scherfel
Eugen Scherfel
Karl Schmal
Andreas Scholtz
Eduard Steczik
Karl Streit
Adalbert Sztriska
Karl Sztriska
Zoltán Votisky
Julius Wallentin
Artur Zacher
Ernst Zacher
Friedrich Zuber