Beszámoló - Genersich cs találkozójáról
Kedves Szepesiek!
Több hónapos szervezés után 87-en jöttünk össze, kedves házigazdánk jóvoltából a Gimnázium aulájában.
9-10 óra között gyülekeztünk és történt meg a regisztrálás.
A 10 órai evangélikus istentisztelettel kezdődött az egész napos program, az iskola mellett lévő, több mint 400 éves és tavaly befejeződött rekonstrukcióban megújult templomban. Az istentisztelet Lőrincz Csaba evangélikus tiszteletes úr tartotta, aki beszédében kitért és méltatta Genersich Karola oktatói és 12 évi igazgatói tevékenységét, melyet 1891-1907. között, haláláig folytatott – a romjaiban is impozáns – Podmaniczky Kastélyban.
Judik Zoltán:Az aszódi evangélikus Leánynevelő működési rendje, szabályzata.
Dr. Tankó Attila: Genersich Antal Alapítvány működése, eredményei
Detre János: Élet a Leánynevelőben
Kántor Lajos: Kolozsvár és a Genersichek
Sólyom István: Genersich könyvek a világhálón.
Zalán Péterné sz. Sólyom Ilus : Genersich Antal leánygyermekei
Zalán Péter: Aszódi Öregdiákok emlékeznek
12:30 – 13:30 között ebédszünet, a helybeli iskolai étteremben csillapítottuk éhségünket.
Ebéd után szabad – kötetlen beszélgetések alakultak ki a Genersich ágazatok résztvevői – családtagjai között.
Közösen aláírt születésnapi jókívánságokat küldtünk a 97 éves Genersich Margit néninek, aki előre haladott kora miatt a találkozón nem tudott részt venni.
Ugyancsak gratuláló levelet küldtünk a július 13 –án született Genersich Máté Antal újszülöttnek, akinek világra jöttével felcsillant a remény arra, hogy a Genersich név nem fog kihalni, talán tovább fog élni. De addig még a Gondviselés kegyes segítségére is nagy szükség lesz.
16:30 – kor leindultunk megtekinteni a már említett Podmaniczky kastélyt, melyhez – mely állandóan zárva van és nem látogatható – a vendéglátónk segítségével, ill. közbenjárásával, 2 órás időtartamra – engedélyt kaptunk a belépésre.
Nagy élmény volt abban a lassan már 150 éve épült kastélyban szétnézni, ott ahol évtizedeken át nevelték a lányokat az iskola szellemében
- mély vallásosságra,
- hazaszeretetre,
- az igazi nőiesség érzelmeinek ápolására.
A kastély megtekintése után érzékeny búcsút vettünk egymástól és sokunkban megfogalmazódott az az igény, hogy ezeket a találkozókat évente ismételjük meg.
A 87 résztvevő zöme belhoni, de voltak családok Floridából ( USA ), Alsó-Kubinból, Kassáról, Németországból is.
A résztvevők nevében kijelenthetem, hogy egyöntetű vélemény szerint olyan kedves, családias légkört teremtettünk, amiből mindenki lelkileg fel tudott töltődni és a családtagok is közelebb kerültek egymáshoz.
Kedves Szepességiek!
A fentiekben röviden (vagy hosszan?) leírtak alapján csak javasolni tudom, minden szepességi neves családnak, hogy érdemes a hosszas és gondos előkészületek után, a mienkhez hasonló családi találkozót szervezni.
P.S.
Szepesi üdvözlettel:
Judik Zoltán