Lőcsei evangélikus temető - a szepességi baráti kör honlapja

2011. szeptember 24-én reggel családunk Lőcsei találkozón résztvevő tagjai két további résztvevővel, Timcsák Sarolttal és Buza Kristóffal kiegészülve felkereste a Lőcsétől mintegy 10 km-re délkeletre, Szepesváralja mellett található Zsigra (szlovákul: Zehra) falucska XIII. században épület templomát.

 

A templomot a ’Sigray család alapítójának tartott Zsygra János comes építtette a tatárjárás követően, 1245-től 1275-ig. Az épület a késői román és a korai gótikus építészet jegyeit viseli magán. Nemcsak építészetileg nevezetes, de a belsejében csodálatos középkori freskók találhatók, melyek a XIII. sz. végétől a XV. század végéig keletkeztek. A XVII. században azonban egy pestisjárványt követő fertőtlenítés miatt a falfestmények le lettek meszelve, s csak 1870-ben illetve 1954-ben bukkantak ismét napvilágra.

 

Közülük a legnevezetesebbnek a XIV. századból származó Életfa freskót tartják, ebből az élet fájából nő ki Krisztus keresztfája, a kereszt két-két oldalán az Ó- ill. Újszövetséget szimbolizáló női alakok, valamint Ádám és Éva látható. Egy másik – magyarok számára külön nagyon kedves – ábrázolás a templombelsőben az egyik Szent Lászlóról szóló legenda ábrázolása is (Szt.László megment egy leányt a kunoktól). A keresztelőkút még a templom építésének idejéből való. Az oltár festményei, faragványai és a szószék a barokk korból valók (1600-as évek közepe) – remekművek ezek is, de a románkori ill. gótikus emlékek mellett szinte „fiatal”-nak hatnak. Érdekes a templom fő tornyának fazsindelyből készült hagymakupolája, ez a XVIII. sz. második feléből való. Igazán impozáns látvány a templom, amiről még tudható az is, hogy nemcsak a Felvidék (ill. Szlovákia) egyik legfontosabb műemléke, de mintegy 15 éve az UNESCO Világörökségnek is része, akárcsak a közelben fekvő Szepes vára és Szepeskáptalan is.

 

Örömmel tapasztaltuk, hogy a templomra valóban gondot viselnek, folyik a restaurálás, nem sokkal látogatásunk előtt állványozták be a szentélyt, bizonyára a legjobb szakértelemmel történnek a további felújítási munkák is. Hiányoltuk viszont, hogy a Szt.László-legendáról a templom 4 nyelvű ismertetőjében nem esik szó, holott ebben az esetben is egy nagyon régi freskóról van szó! A templom megtekintése után érdekes volt a temető is, ahol az egyetlen általunk fellelt magyar sírfelirat az 1913-ban elhunyt plébánosé.

 

Szerettünk volna a beszámolóhoz fényképeket is mellékelni a templom belsejéből, azonban a templomban tilos fényképezni. A birtokunkban levő, templommal kapcsolatos kiadványok képeit szerzői jogok miatt nem adhatjuk közre. Hogy mégis lehessen a templom leírását valamihez kötni – jobb híján – az interneten megtalálható fényképeket tudunk mindenki rendelkezésére bocsátani azzal, hogy a legjobb fénykép vagy videó sem jelent annyit, mint elmenni oda. A fényképek elérhetőségei: 1., 2., 3., 4., 5., 6

 

Zsigra felkeresése után meglátogattuk a szepesi várat, ami a maga kb. 5 hektáros kiterjedésével egész Közép-Európa legnagyobb vára. Romjaiban is fenséges, s nem nehéz elhinni, hogy már a kelták idejében is erődítmény állt itt. Amit a romokból helyreállítottak, azzal azt hiszem általában meg lehetünk elégedve. Nagyon jó, többnyelvű írott (és hangzó) útikalauz segít tájékozódni a látogatás során. Érdekes a lakótorony alsó szintjein berendezett múzeum és a kápolna is. Legfeljebb azt lehet kifogásolni, hogy a kápolnával éppen szemben van a bejárat a kínzóeszközöket bemutató részlege...Megéri felmászni a szűk lépcsőkön az öregtoronyba, nagyon szép a körpanoráma: a Branyiszkói-hágót, a Magas Tátra csúcsait, Szepesváralját, Szepeskáptalant és persze a zsigrai templomot is lehet látni.

 

Rövid sétát tettünk Szepeskáptalanban is: a XIII. századi katedrális sajnos zárva volt, csak kívülről csodáltuk meg. Igen érdekes a lejtős kanonoki házsor is – bár megállapítható, hogy itt még jó néhány épület felújításra szorul. Két épületen is találtunk emléktáblát II. János Pál pápa 1995. évi látogatására vonatkozólag, az egyikben volt a szállása, a másikban pedig a helyi egyházi vezetőkkel, szeminaristákkal találkozott.

 

Végezetül néhány megjegyzés a zsigrai templommal kapcsolatban:

 

1. A zsigrai templom felépítése egy darabkája volt annak a nagy műnek, amit második honalapításnak hívnak. IV. Béla magyarjainak a teljesítménye , XIII. századi őseink teljesítménye előtt fejet kell hajtsunk.

 

 2. Mint írtuk, a templomban levő freskók feltárása két részben történt. 1870-ben Duchon plébános lehámoztatta a mészréteget, és akkor lett újra látható a freskók nagy része. A legjelentősebbnek tartott – és tényleg csodálatos – Életfa viszont 1954-ben került csak elő. Az 1907-ben megjelent Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei c. kiadványában például még teljes egészében látható a Szent László legenda, amely alsó részébe most már az Életfa vág bele. Ezzel szemben rendszeresen találkoztunk azzal a hamis állítással, mely szerint a templomban levő freskók csak az 1950-es években kerültek elő. Bár kis ügy, de azért igyekszünk e pontatlanságokat – ahol tudjuk – helyesbíteni.

 

3. Édesapánk még fiatal korában nagyapánkkal együtt járt Zsigrán. Akkori utazásáról írt visszaemlékezései szerint több magyar nyelvű sírt is találtak a templom körül kialakított temetőben, köztük egy újat is, azt amelyről megemlékeztünk a beszámolójában. A többi régebbi magyar nyelvű sírnak sajnos nyoma veszett. 

 

 

Bernáthné ’Sigray Ilona, ’Sigray István