Bratia Genersichovci - Genersich testvérek
Slovak: www.locseitemeto.eoldal.hu/archiv/uploaded/4
Christian, Johann és Samuel Genersich testvérek
Akkor Juraj Hronec emléktábláját avattuk, aki Szlovákiában 7 főiskolát alapított, s kicsivel később Pavol Jozef S'afárik emléktábláját, akiről a kassai egyetemet nevezték el.
Csakhamar 2004. május 22-25-én a nemzetközi művelődési iskolaprojekt keretében a NILS HOLGERSSON-on a németországi Boppard, a svéd Lulc, a finn Oul, a magyar Keszthely az orosz Szaratov a kézsmárki Nizsná brána (Alsó kapu) Általános Iskola és kézsmárki középiskolák szervezhették a svéd Wahlenberg napokat, melyen emléktáblát emeltünk a Genersich testvéreknek szülőházukon, Fő tér 40.
A tanárok és a diákok együttműködésénél a közös szálat a művészeti munkákban találtuk meg, mely a Tátra botanikáját, geográfiáját és geológiáját ölelte fel. Mindezek mellett kerestük azokat a közös jegyeket, melyek a Tátra természettudományi kutatásaiból adódik. Egy évvel később ezt a projektfeladatot a Bélai-Tátrában felavatott Göran Wahlenberg emléktábla felavatásával zártuk, ahol talán a legtöbb értékes tátrai növényfajta található. Ezt a helyet a Genersich testvérek is gyakran látogatták.
Christian, Johan és Sámuel Genersich a szepesi-német kereskedő család Genersich Christian és Rojko Anna Zsuzsanna gyermekeiként születtek, 3 és 7 éves időeltolódással, kezdve a természettudós, történész, evangélikus pappal 1759-ben Christiannal. Tanulmányaikat identikus helyeken végezték. Mindannyian a német evangélikus líceumon Kézsmárkon tanultak. Szlovákul Vysná Slaná-n tanultak meg. A magyar nyelvet a debreceni gimnáziumban tökéletesítették. Illetve Christián és Johann a jénai egyetemen tanultak. Christian tanulmányait még a göttingeni és az utrechi egyetemen egészítette ki. Utána a gömöri Tornalján található Sajaván tanított. Ennek az iskolának az emléktábláján található meg a neve is. Johann is ebben az iskolában készült fel az egyetemi tanulmányaira. Mindkét idősebb testvér aztán a kézsmárki evangélikus líceumon tanítottak. Johan filozófiát, filológiát és történelmet tanított 33 éven át, sőt még 2 évig a líceum rektora is volt. Christian teológiát, egyháztörténetet tanított 3 éven át a líceumban. Evangélikus lelkész, esperes lett Kézsmárkon. Johann 63 évesen halt meg Bécsben mint egyháztörténet és egyházi jog professzor. Bécsben a Teológiai evangélikus intézetben főiskolai tanárként dolgozott. Bécsben van eltemetve. Családi házukban a Fő utca 51-ben lakott, ahol ma unokájának Genersich Antalnak az emléktábláját avatjuk fel.
Többi cikke és tanulmánya is a Tátrával foglalkozik, főleg a kézsmárk-bélai terület történetével. Sőt a verhetetlen monográfiája is, melynek címe: Kézsmárk Felső-magyarországi szabad királyi város érdekességei a Kárpátok lábánál. Ez szintén a kézsmárki líceumi könyvtár tulajdona.
Figyelmet érdemelnek Johannak a monarchiánk történetét leíró művei. A nyolckötetes Osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi békekongresszusig, a háromkötetes Rövid általános világtörténelem, Ausztria, Csehország és Magyarország rövid történelme, de a Haza szeretete című könyve is. Többségüket Bécsben adták ki, munkásságának utolsó helyszínén, ahol mint az osztrák monarchia legműveltebb férfiját ünnepelték.
Samuel Genersich, Dr. – orvos és botanikus
(Kézsmárk 1768. 02.15. – Lőcse, 1844.09.02.)
A kézsmárki evangélikus líceumon tanult, majd orvostudományt Bécsben.
Rövid ideig mint praktizáló orvos dolgozott Kézsmárkon, bár utána egész életét Lőcsén élte le, mint városi orvos. A szepesi és a tátrai növények jeles ismerője volt. Munkájában Szepesi növényvilág gyűjteménye 950 növényt sorolt fel. Ezek az első regionális művek voltak melyeket a Linné rendszer szerint írt meg. Bár a Szepes különböző növényeinek katalógusában sem, de a herbáriumban sem tünteti fel a fellelhetőséget, ezért a svéd Wahlenberg kutató azt feltételezte, hogy fejből írta.
Milan Choma
Megjegyzés a képekhez
1. Pad, ahol Johann Genersich ült, a kézsmárki fa evangélikus templomban
2. Pavol Jozef S'afárik emléktáblája azon a házon, ahol kézsmárki tanulmányai alatt lakott
3. Genersich testvérek táblaavatója a szülőházon, Kézsmárk, Fő út 40. A táblát a Nils Holgersson projekt alapítója a svéd Kailert Kerstin és Kézsmárk polgármestere Ing. Sajtlava Igor avatja fel 2004. május 23-án
4. Chata Plesnivec A hét forrás völgyben Bélai-tátrában, ahol G Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája van felavatva.
5. Dom Johanna Genersicha na Hlavnej ulici č.51, kde preľil svoju mladost' Dr. Genersich Antal
6. Stenczel család sírja, ahol Ing. Ladislav Kiefer Christian Genersich sírkövének darabjait találta.
7. Christian Genersich: Út a Kárpátokba különös tekintettel a Tátrára
8. Christian Gerensich: Kézsmárk Felső-magyarországi szabad királyi város érdekességei a Kárpátok lábánál.
9. Johann Genersich: Wilhelmina olvasókönyv 10-15 éves lányok számára - regény
10. Johann Genersich: Nyolckötetes Osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi békekongresszusig
11. Német evangélikus líceum Kézsmárkon. Nemzetek és vallások iskolájának fala, ahol emléktáblák vannak felavatva, 8 híres szerb diák, Ján Čajak, Pál és János Hunfalvy és Martin Kukučín emlékére
12. G. Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája a Bélai Tátrában Plesnivec házon
13. Hosszú tó a Nagy-Tarpataki völgyben, mely a 20. század elején a Genersich tó nevet viselte Genersich Sámuel által
14. Emléktábla a kézsmárki evangélikus líceum falán a híres más nemzetiségű professzorok emlékére
Genersich testvérek
Prvým najsilnejąím motívom na vzkriesenie úcty k bratom Genersichovcom v Keľmarku
bola pred 9 rokmi úprimná slza , ktorá vypadla z oka univ. prof. Ondreja Hronca nad
lavicou Bratia Christian, Johann a Samuel Genersichovci dreveného evanjelického
kostola v Keľmarku.(obr.č.1)
Odha?ovali sme vtedy pamätnú tabu?u Jurovi Hroncovi zakladate?ovi 7 vysokých ąkôl na
Slovensku a trochu neskôr Pavlovi Jozefovi ?afaríkovi, pod?a ktorého je pomenovaná
univerzita v Koąiciach. (obr.č.2)
Onedlho 22.-25.5.2004 sme v rámci medzinárodného vzdelávacieho projektu ąkôl pod
názvom NILS HOLGERSSON z nemeckého Boppardu, ąvédskej Lulei, fínskeho Oulu,
maďarskej Keszthelyi, ruského Saratova, keľmarskej základnej ąkoly Niľná Brána
a stredných ąkôl v Keľmarku zorganizovali ?védske Wahlenbergove dni, kde sa odhalila
aj pamätná tabu?a bratom Genersichovcom na ich rodnom dome, Hlavné námestie
č.40(obr.č.3)
Spoločnou ni?ou pri spolupráci ľiakov a učite?ov ąkôl boli výtvarné práce v oblasti
botaniky, geografie a geológie Tatier, pričom sa h?adali spoločné prvky z histórie
spoločných prírodovedných výskumov Tatier. O rok neskôr sme uzavreli túto
projektovú úlohu odhalením pamätnej tabule Göranovi Wahlenbergovi v Belianskych
Tatrách, kde je azda najviac druhov tatranských vzácnych rastlín. Toto miesto často
navątevovali aj bratia Genersichovci (obr.č.4)
Christian, Johan a Samuel Genersich sa narodili v spiąsko-nemeckej obchodníckej
rodine Christiana Genersicha a Anny Zuzany Rojkovej v troj a sedemročnom odstupe
počnúc naradením prírodovedca, historika, evanjelického kňaza a seniora Christiana
v roku 1759.
Ich ątudijné miesta boli takmer identické . Vąetci ątudovali na nemeckom
evanjelickom lýceu v Keľmarku. Slovensky sa naučili vo Vyąnej Slanej, v maďarčine sa
zdokona?ovali na reformovanom gymnáziu v Debrécene a aľ na Samuela obaja bratia
Christián a Johann ątudovali v Jene. Christian si eąte doplňoval vysokoąkolské
ątúdia na univerzite v Göttingene a v Utrechte. Potom vyučoval na latinskom gymnáziu
v ?ajavskom Gemeri pri Tornali. Tam je aj uvedené jeho meno na pamätnej tabuli tejto
ąkoly. V ?ajavskom Gemeri sa zdokona?oval v príprave na univerzite ątúdia aj brat
Johann. Obaja starąí bratia potom vyučovali na evanjelickom lýceu v Keľmarku. Johan
učil na keľmarskom lýceu filozofiu, filológiu a históriu 33 rokov. Dokonca bol aj 2
roky rektorom keľmarského lýcea. Christian učil teológiu a cirkevné dejiny 3 roky na
lýceu. Stal sa vąak v Keľmarku evanjelickým kňazom, neskôr dokonca seniorom.
Johann zomrel ako 63 ročný profesor cirkevných dejín a práva vo Viedni, kde pôsobil
ako vysokoąkolský učite? na Teologickom evanjelickom inątitúte. Tam ja aj pochovaný.
Býval vo svojom rodinnom dome na Hlavnej ulici č.51, kde dnes odhalíme pamätnú
tabu?u jeho vnukovi Antalovi Genersichovi(ob.č.5)
Hrob Christiana Genersicha sa nám doposia? v Keľmarku nepodarilo nájs?. Keľmarský
archeológ inq. Kiefer Ladislav naąiel síce v hrobke rodiny Stenczel fragment jeho
náhrobného kameňa. Prepokladá sa vąak ľe je pochovaný v taľko prístupnej hrobke pod
dreveným evanjelickým kostolom.(obr.č.6)
Spoločnou vlastnos?ou 3 bratov bola láska k Tatrám. Christian napísal výskumné
dielo: Cesta do Karpát s osobitným zrete?om na Tatry na 232 stranách. Bolo to
priekopnícke dielo najmä v oblasti geológie, klímy, rastlinstva a geografie celých
Tatier. Tato práca je tieľ v keľmarskej lyceálnej kniľnici(obr.č.7)
Aj ostatné jeho články a ątúdie sa venujú Tatrám, najmä ich histórie v oblasti
keľmarsko-belianskeho chotára. Dokonca v jeho doposia? neprekonanej monografii:
Pozoruhodnosti slobodného krá?ovského mesta Keľmarok v Hornom Uhorsku na úpätí
Karpát. Vlastní ho tieľ keľmarská lyceálna kniľnica.(obr.č.8)
Aj Johan Genersich hoci vychýrený pedagóg a historik opisuje Tatry v dievčenskom
románe Wilhelmína- čítanka pre dievčatá od 10 do 15 rokov. Spolu s románom Alfréd-
čítanka pre chlapcov od 15 do 20 rokov, Ema- ľivot ą?astnej matky, Príspevky
k pedagogike sú vynikajúce pedagogické diela a napísané sú väčąinou pútavou
románovou tvorbou. Dodnes sú predmetom záujmu historikov pedagogiky na Slovensku,
najmä Evy Pleąkovej z Múzea ąkolstva a pedagogiky Slovenska. V keľmarskej lyceálnej
kniľnici sa nachádza Genersichov pedagogický román Wilhelmína (obr.č.9)
Pozornos? je tieľ zasluhujú Johannove rozsiahle diela z histórie naąej monarchie.
Osemzväzkové dejiny Rakúskej monarchie od jej vzniku po Viedenský mierový kongres
trojzväzkové Krátke vąeobecné dejiny sveta, Krátky náčrt dejín Rakúsku, Čechách
a Uhorsku ale aj kniha O láske k vlasti. Boli vydané väčąinou vo Viedni, v meste
jeho posledného pôsobiska, ktoré ho preslávilo ako jedného z najvzdelanejąích muľov
svojej doby v rakúskej monarchii.(obr.č.10)
Osobitnú kapitolu tvorí ním zaloľená literárna spoločnos? v ktorej zdruľoval viacero
vynikajúcich vzdelancov. Sú to K.G. Rumy, Asbóth, Mihalik, Benedikti, Chalupka,
Kra?ovanský, Berzeviczy, Glatz, Kazinci, Podkonický, ale aj ątudent P. J. ?afárik a
ďaląí. Svojimi humanistickými aktivitami svoju ąkolu pretváral na skutočnú európsku
ąkolu národov a konfésii, ktorá sa uľ dávno zasluhuje ątatút UNESCA.(obr.č11)
Samuel Genersich, Dr- Lekár a botanik
(15.2.1768, Keľmarok-2.9.1844, Levoča)
S'tudoval na evanjelickom lýceu v Keľmarku a potom medicínu vo Viedni.
Krátko pôsobil ako prakticky lekár v Keľmarku, avąak potom celý ľivot preľil
v Levoči ako mestský lekár. Bol popredným znalcom spiąskej a tatranskej kveteny. Vo
svojej práci Zoznam spiąskej flóry uviedol 950 zriedkavých druhov rastlín. Bolo to
prvé regionálne dielo napísané pod?a Linného systému. A vąak ani v Katalógu
rozličných rastlín Spiąa , ani v herbári neuvádzal miesta nálezu, takľe ąvédsky
bádate? G.Wahleberg predpokladal, ľe ich uvádzal spamäti.(obr. č.12)
S Wahlenbergom v roku 1813 počas výskumov tatranskej flóry Samuel Genersich
spolupracoval. Náą rodák bol od roku 1806 čestným členom botanickej spoločnosti
v Regensburgu. Pod?a neho bolo začiatkom 20. storočia pomenované terająie Dlhé pleso
vo Ve?kej Studenej Doline vo Vysokých Tatrách (obr.č. 13)
Počas ?védskych Wahlenbergových dní 22-25..2004 členovia vzdelávacieho projekt Nils
Holgersson vzdali hold Samuelovi Genersichovi pri jeho hrobe na evanjelickom
cintoríne a boli milo prijatí magistrátom mesta Levoča. Vďaka Dr. Tankó Atillovi sa
náhrobný kameň revitalizoval. Pamiatka na bratov Genersichovcov najmä vďaka nemu
začína oľíva? a na Spiąi sa pretvára najmä do podoby spolupráce ąkôl a rozvoja
cestovného ruchu. Treba uľ len veri?, ľe Genersichovské heslo: Iná národnos?, či iné
náboľenstvo nech je predmetom obdivu a nie pohŕdania neostane len mŕtvym
historickým postulátom nemeckého keľmarského evanjelického lýcea.
Milan Choma
