Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr. Flittner Frigyes (1845-1919)

2021.11.11

Dr. Fridrich Flittner

(1845-1919)

 

Narodil sa 14. apríla 1845 v Kežmarku. Po ukončení štúdií začal svoju kariéru ako okresný notár v Levoči. Bol prítomný na ustanovujúcom valnom zhromaždení Uhorského karpatského spolku /Magyarországi Kárpátegyesület/  10. augusta v Smokovci /Tátrafüred/, kde ho zvolili za člena výboru spolku. Istý čas sa venoval aj politike a kandidoval v okrese Kežmarok. Neskôr sa presťahoval do Budapešti a venoval sa už len finančnej politike. V januári  1879 sa stal právnym poradcom Rakúsko-uhorskej banky /Österreichisch-Ungarischen Bank/ a 18 rokov  stál na čele Budapeštianskej centrálnej banky /Budapester Hauptanstalt/ a v tejto pozícii získal mnohé vysoké vyznamenania. 12-teho mája 1910 požiadal o dôchodok a zbytok života strávil so svojou rodinou v Budapešti. Už ako dôchodcovi mu uhorský kráľ udelil v auguste 1910 za jeho zásluhy šľachtický titul „de Szepessombat“.  Celý život zostal verným synom svojho rodného kraja a vždy s ním udržiaval blízke vzťahy. Jeho obľúbeným miestom pobytu v Budapešti bol Spišský spolok /Zipser Verein/, ktorého bol jedným zo zakladateľov. Počas tohto obdobia zamestnal v Rakúsko-uhorskej banke a jej pobočkách veľký počet spišských chlapcov a verne pestoval a podporoval všetko, čo sa nazývalo Spiš aj v iných oblastiach. Keď 23 októbra 1919 zomrel, odišiel z tohto sveta ako jeden zo starej gardy, ktorý preslávil Spiš v celej krajine a podporil dobrú povesť spišských nemcov v Uhorsku. Pochovaný bol 25. októbra na cintoríne v Kerepeši. Na poslenej ceste ho odprevadili, jeho manželka Margarethe Waltherr, s ktorou prežil 37 rokov šťastného manželstva, ich tri dcéry, ako aj jeho sestra Helena , vydatá Drasenovich de Posertve.

Ing, Oto Jalčovik, Trebišov

 

Dr. Flittner Frigyes (1845-1919)

1845. ápr. 14-én született Késmárkon. Tanulmányai befejezése után Lőcsén kerületi jegyzőként kezdte pályafutását. Jelen volt a Magyarországi Kárpátegylet alakuló közgyűlésén Tátrafüreden 1873. aug. 10-11-én, ahol bizottsági taggá is választották. Egy ideig a politikai életben is részt vett, Késmárkon jelöltette magát. Később átköltözött Budapestre, és csak gazdaságpolitikával foglalkozott. 1879 januárjában az Osztrák-Magyar Bank jogtanácsosa lett, majd 18 éven keresztül állt a bank budapesti központjának élén. Ebben a pozícióban sok magas kitüntetést szerzett. 1910. máj.12-én nyugdíjaztatását kérte. Életének hátralévő részét családjával Budapesten töltötte. 1910. augusztusában a magyar király (F.J. császár) szolgálataiért nemesi címmel jutalmazta „szepesszombati“ előnévvel. Egész életében hű maradt szülőföldjéhez, mellyel szoros kapcsolatokat tartott fenn. Budapesten is kedves tartózkodási helye volt a Szepesi Egyesület, melynek egyik alapítója volt. Az Osztrák-Magyar Bankban és annak fiókjaiban számos szepességi fiatalt alkalmazott, és hűségesen ápolt és támogatott mindent, ami szepességinek volt nevezhető más területeken is. Amikor 1919. okt. 23-án meghalt, annak a régi gárdának egy tagja távozott ebből a világból, amely ismertté tette a Szepességet az egész országban és jó hírét keltette a szepességi németeknek Magyarországon. Okt. 25-én a Kerepesi temetőben helyezték nyugalomba. Utolsó útjára elkisérte felesége, Waltherr Margit, akivel 37 évig élt boldog házasságban, három leánya, valamint nővére Ilona (férjezett Drasenovich de Posertve).

H.I.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.