Farkas Imre: Szepesi városok
Farkas Imre: Szepesi városok
Lőcse
Amott a lankán sötétzöld fenyők,
Friss virágok a Turzó-ház előtt.
Vén kapuk fölött szerte mindenütt
Kőcsipkék és titkos latin betűk.
Az alkonyati véres bús tüzeknek
Sugarán az ablakok lángot vetnek.
S a Bástyafalban, kulccsal a kezébe’
Még ott nevet a Fehér Asszony képe.
Késmárk
A Lomnici-csúcs csillagokig ér,
De lenn a tavasz virágot ígér.
A felhő völgybe jár, mélyen alant,
Mohos boltíven sír a vadgalamb.
Szél suhogásán kísértetes ének,
Mintha kuruc-sarkantyúk pengenének.
Igló
Vén gimnázium ott, az útfelen –
Egyik padba bevésve a nevem.
Házak. Ablakok. Padok. Epedő
Vágyak emléke. Templom. Temető.
Itt-ott mosolygó szőke, barna lány,
Édesanyjukat ismertem talán.
Kék égbe vesző kormos vén torony!...
Tündérváros! Igló! Ifjúkorom.
