Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkas Imre: Szepesi városok

Farkas Imre: Szepesi városok

 

 

Lőcse
 

Amott a lankán sötétzöld fenyők,

Friss virágok a Turzó-ház előtt.

 

Vén kapuk fölött szerte mindenütt

Kőcsipkék és titkos latin betűk.

 

Az alkonyati véres bús tüzeknek

Sugarán az ablakok lángot vetnek.

 

S a Bástyafalban, kulccsal a kezébe’

Még ott nevet a Fehér Asszony képe.

 

 

Késmárk

 

A Lomnici-csúcs csillagokig ér,

De lenn a tavasz virágot ígér.
 

A felhő völgybe jár, mélyen alant,

Mohos boltíven sír a vadgalamb.

 

Szél suhogásán kísértetes ének,

Mintha kuruc-sarkantyúk pengenének.

 

 

Igló

 

Vén gimnázium ott, az útfelen –

Egyik padba bevésve a nevem.

 

Házak. Ablakok. Padok. Epedő

Vágyak emléke. Templom. Temető.

 

Itt-ott mosolygó szőke, barna lány,

Édesanyjukat ismertem talán.

 

Kék égbe vesző kormos vén torony!...

Tündérváros! Igló! Ifjúkorom.